Függőség
Badou Nails
dörömbölésre ébredt.
- Ki
a faszom… - motyogta magában. Öt órát aludt, ezért nem volt valami jó kedve.
Nem mintha kevés lett volna, hanem épp hogy túl sok az éltető nikotin-adagja
nélkül. Rögtön rá is gyújtott, felvette a szemkötőjét és kiment a bejárati
ajtóhoz.
- Jól
van, megyek már! – kiabálta a zörgőnek, de amint a zár kattant egyet, az ajtó
kivágódott és valaki nekirontott. A földre teperte Badou-t torka köré fonta az
ujjait. Heine volt az, pontosabban a rosszabbik énje.
- Mi
a fenét ke… - kérdezte volna, de ekkor a fehér hajú az ajkait az ő ajkaihoz
préselte. Badou nem tudta mit csináljon, miközben a másik vadul nyomta le a
nyelvét a torkán, kezei pedig az alsónadrágja alá vándoroltak.
Mikor Heine
abbahagyta a csókot, Badou nagy levegőt vett. Lelökte magáról a másikat és
megpróbált felállni.
- Mit
csinálsz, te idióta! – üvöltötte, de válaszként az albínó ökle találta el az
arcát. Félájultan rogyott a földre, Heine pedig újból fölé mászott. Letépte
róla az egyetlen ruhadarabot és belé hatolt. A szemkötős felnyögött a
fájdalomtól. Egy pillanatra kiélesedtek az érzékei és megpillantotta a másik
kéjben úszó arcát, miközben az vadul mozgatta a csípőjét. Nem tudta volna
megmondani, mennyi idő, néhány perc vagy több óra telt el mielőtt elvesztette az
eszméletét.
Az ágyában
ébredt. Meztelenül és hason fekve, aminek valamennyire örült is, mert úgy
érezte, a hanyattfekvés nem ment volna. Eszébe jutottak a történtek. Nem tudta
mire vélni, de gondolta, a társa úgysem emlékszik majd semmire. Meglátta az éjjeli
szekrényen a cigarettásdobozt. Feléje nyúlt volna, de valaki megfogta a
csuklóját. Felnézett. Heine-t látta, akinek addigra már kitisztult az elméje.
- Engedj
el. Tudod, mi lesz, ha hamarosan nem gyújtok rá.
- Tudom,
- felelte a fehér hajú, de Badou kezét még mindig nem engedte el, hanem
megnyalta rajta a sebhelyet és elvigyorodott. – és az az arc, amit én látni
akarok. – Badou fölé helyezkedett. – Mert nekem is van egy szenvedélyem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése