YuYu Hakusho:
-Halottad az új hírt Uramesi? – ül
le haverja mellé ebédszünetbe Kuwabara.
-Megint Yukinával álmodtál? –
morog unottan a srác.
-Nem! Hanem Kurama egyik régi
ismerőse jön el az alvilágból, hogy beszéljenek.
Az Uramesi banda Genkaynal gyűlik
össze.
-Mi történt hogy itt vagytok? –
csodálkozik a mester.
-Keiko meg őrit az esküvői
lázával. – panaszolja Yuszuke.
-Te vállaltad – von vállat
Genkay.
-Tudom – morog a fiú.
Nyílik az ajtó és egy érdekes
lény áll ott.
- Rosszkor jöttem? – pislog körbe
a lány.
-Nem pont jókor. Gyere nyugodtan
Yume – köszön Kurama.
-Jó napot – köszön és illedelmesen
meg hajól.
-Neked is leányom fáradj
köreikben és tedd le magadat.
-Kérlek, tegeződjünk, kicsit
többet éltem, mint te.
-Ha így látod jónak Yume.
-Köszönöm – mosolyogta a fiatal
lány.
-Hány éves vagy? – szol közbe
Yuszuke.
-Ejnye nem szabad ilyet kérdezni
egy nőtől! – mosolyog Yume.
-Yuszuke! – dörren rá Genkay.
-Hagy, ha annyira kíváncsi rá –
nevet fel a lány – Pontosan egy hét múlva töltöm az 500.
-Fél évezred… - hüledezik
Kuwabara.
-Mi olyan meglepő ebben? – pislog
körbe Yume.
Ekkor megszólal Yuszuke
mobiltelefonja.
-Ez Keiko lesz – sóhajt kimegy a szobából,
és közben felveszi.
-Hogy hogy ide vetődtél? – fordul
a lányhoz Kurama.
-Téged kerestelek Yomi üzenetet küldött,
és engem bíztak meg a küldetéssel.
-Most mivel foglalkozol?
-Amivel eddig is Hírvivő vagyok.
– kicsit elkomorodik.
-Mi baj?
-Lehet majd egy kérdésem? Persze
ha nem gond.
-Miről lenne szó?
-Szeretnélek meg kérni, látogass
meg a születésnapomon.
-Megtiszteltetés. Ott leszek –
mosolyog Kurama.
Yume keze ökölbe szorult de
mosolygott.
-Mit üzent Yomi?
-Itt van – ad át egy gömböt –
Majd ha egyedül leszel… ez az én kérésem – és egy másik gömböt adott még a fiú
kezébe.
-Köszönöm a vendéglátást – ált
fel a jövevény meghajlás után távozott.
-Mért is jött pontosan? – nézett bambán
Kuwabara.
-Üzenet – motyogta Kurama és
nézegette a gömböket.
Este mikor egyedül a szobájába
ücsörgött álmatlanul elővette és megnézte őket. Első Yomié volt. A fal tövébe
dobta a gömböt.
-Nyitva az átjáró – szolalt meg
Yomi mély hangja a falon felderengett hosszú alakja. - A fiam felkészült szeretném,
ha megnéznéd milyen állapotba, van és menyit fejlődött. Várlak. – az árnyék eltűnt
a falról. A másik üzenetgömb is fal tövében törik szét de, árny helyett füst
gomolyog ki belőle.
-Szervusz Kurama – mosolyog szomorúan
Yume a füst teljes alakját, mutatta. Vékony testalkat hosszú haj és szép könnyes
szemek. – Nem vagyok képes a szemedbe mondani de, a halálom közeleg és szeretném,
ha te gyorsabb lennél… az lenne a kérésem, ölj, meg mielőtt más végezne velem. Kérlek,
gyere el és ölj meg! – a füst eltűnik. Kurama dermedten ül az ágyán.
Teljesíti Yomi kérését.
Útközben találkozik Hieivel.
-Azt kéri tőled, hogy öld meg? –
kérdez vissza értetlenül a fiú.
-Igen. Öljem meg őt, aki sokat
jelent nekem.
-Ez így fer. A te kezed által meg
halni – von vállat Hiei.
-Te ezt így elfogadod?
-Túl sokat voltál emberek közt
nem érted milyen egy démonnak az érzései.
-Yume nem démon.
-Akkor mi?
-Egy Hírnök.
-Nem csodálom, hogy meg akar
halni – majd vállvonogatva hozzáteszi. – A hírnökök egyre ritkábbak. Vadásznak
rájuk.
-Mért?
-Túl sok értékes információ van a
birtokukba.
-De akkor is mért nekem kell megölnöm?
-Beszéld meg vele, és ki derül. –
feleli Hiei és már el is tűnt.
Kurama nehéz szível, megy tovább.
Egy domb tetején messze az alvilági városoktól megtalálja Yumét.
-Hát eljöttél – sóhajt fel a
lány.
-Mért pont én?
-Neked van hatalmad hozzá.
-Kik jönnek még?
-Senki.
Yume csókot lehel Kurama ajkára,
és visszahanyatlik a fa tövébe.
-Haldoklom…- suttogja Yume –
Segíts fel, kérlek.
Kurama felhúzza a lányt.
-Mért pont az én kezem által
akarsz meghalni?
-Te voltál az egyetlen lény a világon,
aki nem akart megölni információért az életem során megismert lények közül.
Pedig hányszor kereszteztük egymás útját – nevet fel keserűen Yume. A mozdulat
hogy lesöpörje Kurama kezét túl gyors volt és megingott.
-Mióta vagy ilyen állapotba?
-Mióta? Jó kérdés… nem tudom pár
hete honapja vagy napja. – bizonytalanodik el Yume.
-Még mindig nem mondtál semmi
rendes indokot, mért akarsz meg halni.
-Jobb, most míg magam tudok
dönteni – megsimította Kurama arcát. – És mér te? Mert te tökéletes vagy és nem
lesz bűntudatod – mosolyog. Megfogja a srác kezét, és a szívére teszi.
-Te vagy az egyetlen, aki
ilyennek fogadott el és ezért tisztelek meg halálommal.
Kurama még mindig nem értette de,
zavarba ejtette a keze alatt dobogó szív.
-Téged sose fog terhelni a
halálom – Yume szeme elhomályosult – Adj egy utolsó csókot és nem, kínozlak
tovább.
Kurama engedelmeskedik és érzi,
hogy a keze alatt a szív egyre lassabban és gyengébben dobog, és végül teljesen
elnémul. Kurama karjaiban elernyed a lány.
A fiú bőrig ázva érkezett meg Genkay
mester birtokára kezében Yume.
-Emeljünk neki egy szentéjt? – nézi
az elszánt fiút az öreg hölgy.
-Kérem.
Azóta is áll egy kis szentéj szerűség
a hatalmas birtokon. Ahova a kezdő hírnökök látogatnak, hogy lássák milyen is
volt a leghíresebb és legjobb hírnök az alvilágban.
Kurama nagy nehezen meg bocsátott
magának és bánatát legyűrve megírta Yume kalandjait, melyeket együtt éltek át
vagy csak egyedül vitt véghez. A könyv nyers változata ott pihent a kis fa házikóban,
az erdőben, ahol Yume is nyugszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése